Kutat sokféleképp lehet mérgezni, porral vagy patkánnyal, de mind oly sokszor, megteszi a puszta szó is.
Egy kis cigányozás erre, egy kis kizsákmányoló zsidó nagytőke arra. Egyeseknek megadjuk a kultúraellenességet, másoknak a szebb történelmet, a szorongásaik kiélésének a jogát, vagy a tiszta család mítoszát.
.jpg)
Gyermekként napszám el tudott lenni a pajta mögött: elüldögélt a két sitthalom mellett a kilyukadt bádogvödrön. Hogy mivel töltötte az idejét, az sokáig senkit se érdekelt. Nem néztek feléje, ő sem kérte, hogy nézzenek. Először talán egerekkel meg patkányokkal történt, vagy vakond lett volna az első?- ki tudja. A tetemüket elásta a kert végében, a vérüket kifolyatta egy befőttesüvegbe, a heréjüket pedig levágta és beletette egy alumínium csokoládésdobozba, ami még valamelyik háborúból maradt meg ott.
Később fenn a romnál a két szomszédsráccal leellenőrizték, hogy igaz-e, amit a kis kreinfeldt mondott: hogy ő meg a bátyja –azaz inkább csak a bátyja, mert ő csak távolról, félénken nézte- úgy ölték meg a baloghék macskáját, hogy a farkánál felakasztották, és fél óra múlva, amikor megcirógatták a bajszát, hogy tüsszentsen, felrobbant a feje. Igaz volt.
Ott fönn volt az is, amikor –már sok macskával, pinttyel, bagollyal, kutyával és egy kecskével később- a kis kreinfeldtet jól elverték a balogh gyerekekkel a sok nagyzolásaiért, és kikötözve kinn hagyták meztelenül az éjszakában.
Ami volt, azt elvezette, bár inkább rossz, mint jó gazdának tartották arrafelé. Mégis sokan voltak, akik felé törleszkedtek, volt tehát valami hatalma. Lehetett is érezni, hogy van. Már amikor belépett a kocsmába vagy a kis művház egyszem termébe, hirtelen megváltozott valami. Többen fészkelődtek, mintha nem tetszene, hogy ott van, többen inkább behúzták a vállukat, néhányan viszont, - mintha jelre vártak volna- kezdték lassan székeiket felé húzogatni.
Ez talán, ez a megosztottság, akkor alakult ki, amikor megromlott a víz többhelyütt is a faluban.
Először a Fazekas jegyzőék házában (a régi kreinfeldt villában, amit akkor vett át az új jegyző Fazekas Árpád, amikor a kis kreinfeldt el kezdett annyit betegeskedni, hogy már a helyi orvos nem győzte) hozott betegséget a víz. Aztán dókaiéknál, guricséknál, jóhelyiéknél, egyre több helyen lettek betegek. Hozák doktor pedig csak akkor jött rá a nyitjára a dolognak, amikor a saját portáján is kitört a kór: le kellett ereszteni a kutat, hogy megtalálják a rothadó patkányokat, mert azokat lehúzta egy súly, egész az aljára.
Akkor kezdtek rettegni az emberek, meg úgy figyelni egymást, mintha bizony most látnák először a másikat, és nem együtt nevelkedtek volna.
De tőle csak akkor kezdtek húzódozni, amikor a balogh testvérek közül a fiatalabbik mindenfelé beszélte, hogy miféle játékokat játszottak ők gyerekkorukban. Meg azután, hogy rá egy hétre az ő kútjukba is belement a betegség, és ahogy belement, úgy el is vitte a kisebbik baloghot.
Egy évvel később, mikor bevezették a vizet eltűnt. Csak napokkal később találtak rá fenn a romnál a gyerekek, megcsúszhatott a sziklákon és rosszul eshetett.
A szóbeszéd még megmaradt egy ideig utána, bár a bizonyítékokat már senki sem kereste.
Kutat sokféleképp lehet mérgezni, porral vagy patkánnyal, de mind oly sokszor, megteszi a puszta szó is.
Egy kis cigányozás erre, egy kis kizsákmányoló zsidó nagytőke arra. Egyeseknek megadjuk a kultúraellenességet, másoknak a szebb történelmet, a szorongásaik kiélésének a jogát, vagy a tiszta család mítoszát. A kútmérgező nagy hiányossága, hogy nem tudhatja melyik az az utolsó kút, amelyiket még anélkül mérgezhetne meg, hogy az egész falu kipusztulna –beleértve persze magát is.
Ellene két dolgot lehet tenni: lelökni a sziklákról, vagy bevezetni a vezetékes vizet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.