HTML

2009.11.03. 11:48 buraij

Budapest, Budapest, te csodás!

Nos akkor mintegy bevezetőül, és mottóul egy sokkal hosszabb lélegzetű cikksorozathoz:

 

Tarlós István több cikk tanulsága szerint is akkor támogatja a fővárosi közgyűlést, ha az alternatív színházak kevesebb pénzt kapnak, hasonló ötletek mindegyik oldalról felmerülnek: Demszky Gábor is bejelentette, hogy közvélemény-kutatások alapján, több fog jutni az egészségügyre, míg a kultúrára meg kevesebb. Azaz Deseffy pajtás 30 millióért felhívogatta a panelban lakókat meg a bérháznéniket és kiderült:

 

Az Ön egyetért-e azzal, hogy míg az egészségügyből milliárdokat vonnak ki addig a kultúrát (színházakat és múzeumokat) százmilliókkal támogatják?

 

-kezdetű kérdésre azok, akik meg tudták ragadni a lényeget 99%-os többséggel nemet mondtak.

Senkit nem érdekelt, hogy míg a kérdés egyik fele a kimenetről, addig a másik a bemenetről szólt: a politikusok vették az üzenetet és választóik akaratának megfelelően jártak el: azt mondták ELÉG volt abból, hogy ez a mocskos kultúrlobbi itt a mi kárunkra hízik.

 

Végre és valahára rend lesz ám itt, nem kapnak ezek a rohadékok több pénzt, véget ér a jó világ, amely annyi milliót vett ki a szegény budapestiek (mit budapestiek, az ország!) pénztárcájából. Véget érnek a sötét kis pénzügyi panamák, nem lesznek többé ügyek itt sem:

-A Hubay Jenő Zeneiskola igazgatója kakaóbiztos furulyák beszerzésével több tízmilliót zsebelt be az államtól

- a XVII. kerületi Szabó Ervin tagkönyvtár könyvtárosa tavat építtetett Rózsadombi háza elé az elsikkasztott milliárdokból

- a Kolibri Színház elbocsátott súgója 150 Milliós végkielégítéssel búcsúzott a színpad világától

- Pintér Béla társulata pedig a Parasztopera felújításán dolgozik, több forrás szerint viszont a darab új munkacímen fut: Oligarchák Operája- a költségei pedig már eddig meghaladták a Margit-híd felújítására előirányzott összeget.

 

Csakhogy: van egy kis bibi, amiről hajlamosak elfeledkezni a modern idők kultúrmisszionáriusai és csendrendeletalkotói: bár sokaknak kezd meglepővé válni, de bár nagyobb üzleti-társadalmi élet folyik Budaörsön, a Tesco-Cora-Ósan aranyháromszögben, mint az egész V. kerületben, mégis, és még mindig, sőt talán elég sokáig is: országunk fővárosát Budapestnek hívják (és nem Dunakeszi-Fót elágazásnak, Óbudai Tescónak, vagy Felcsútnak).

 

Nos a gyengébbek kedvéért, az alábbi dolgokkal kell rendelkeznie egy fővárosnak (ha nem rendelkezne, akkor akár Érd néven is futhatna tovább, megyei jogúnak úgy látszik az is megteszi):

- parlament

- királyi/államfői palota (most a tisztes kivételektől, mint Hága tekintsünk el!)

- Nemzeti Múzeum, Nemzeti Színház

- állami hivatalok központjai, állami vállalatok székhelyei, minisztériumok

- kiemelt, speciális kórházak (Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, Járványkórház, Onkológiai Kórház stb.)

- Akadémiai Intézetek

- színházak, mozik, tematikus múzeumok

- fesztiválok, kiállítások, hatalmas könnyűzenei és sportesemények

- parkok, sétáló- és bevásárlóutcák

- tömegközlekedés: 1,7 Milliós lakosság mellett úgy 6 metróvonallal

- átfogó építési szabályozások

- turisztikai programtervek

 

(a cikk reményeink szerint ezek részletezésével folytatódik)

 

Szólj hozzá!

Címkék: budapest kultúra színház demszky tarlós korrupció múzeum zeneiskola csendrendelet deseffy


2009.10.23. 00:13 buraij

Kútmérgezők

Kutat sokféleképp lehet mérgezni, porral vagy patkánnyal, de mind oly sokszor, megteszi a puszta szó is.

 

Egy kis cigányozás erre, egy kis kizsákmányoló zsidó nagytőke arra. Egyeseknek megadjuk a kultúraellenességet, másoknak a szebb történelmet, a szorongásaik kiélésének a jogát, vagy a tiszta család mítoszát.

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyermekként napszám el tudott lenni a pajta mögött: elüldögélt a két sitthalom mellett a kilyukadt bádogvödrön. Hogy mivel töltötte az idejét, az sokáig senkit se érdekelt. Nem néztek feléje, ő sem kérte, hogy nézzenek. Először talán egerekkel meg patkányokkal történt, vagy vakond lett volna az első?- ki tudja. A tetemüket elásta a kert végében, a vérüket kifolyatta egy befőttesüvegbe, a heréjüket pedig levágta és beletette egy alumínium csokoládésdobozba, ami még valamelyik háborúból maradt meg ott.

Később fenn a romnál a két szomszédsráccal leellenőrizték, hogy igaz-e, amit a kis kreinfeldt mondott: hogy ő meg a bátyja –azaz inkább csak a bátyja, mert ő csak távolról, félénken nézte- úgy ölték meg a baloghék macskáját, hogy a farkánál felakasztották, és fél óra múlva, amikor megcirógatták a bajszát, hogy tüsszentsen, felrobbant a feje. Igaz volt.
Ott fönn volt az is, amikor –már sok macskával, pinttyel, bagollyal, kutyával és egy kecskével később- a kis kreinfeldtet jól elverték a balogh gyerekekkel a sok nagyzolásaiért, és kikötözve kinn hagyták meztelenül az éjszakában.
 
Ami volt, azt elvezette, bár inkább rossz, mint jó gazdának tartották arrafelé. Mégis sokan voltak, akik felé törleszkedtek, volt tehát valami hatalma. Lehetett is érezni, hogy van. Már amikor belépett a kocsmába vagy a kis művház egyszem termébe, hirtelen megváltozott valami. Többen fészkelődtek, mintha nem tetszene, hogy ott van, többen inkább behúzták a vállukat, néhányan viszont, - mintha jelre vártak volna- kezdték lassan székeiket felé húzogatni.
 
Ez talán, ez a megosztottság, akkor alakult ki, amikor megromlott a víz többhelyütt is a faluban.
Először a Fazekas jegyzőék házában (a régi kreinfeldt villában, amit akkor vett át az új jegyző Fazekas Árpád, amikor a kis kreinfeldt el kezdett annyit betegeskedni, hogy már a helyi orvos nem győzte) hozott betegséget a víz. Aztán dókaiéknál, guricséknál, jóhelyiéknél, egyre több helyen lettek betegek. Hozák doktor pedig csak akkor jött rá a nyitjára a dolognak, amikor a saját portáján is kitört a kór: le kellett ereszteni a kutat, hogy megtalálják a rothadó patkányokat, mert azokat lehúzta egy súly, egész az aljára.
Akkor kezdtek rettegni az emberek, meg úgy figyelni egymást, mintha bizony most látnák először a másikat, és nem együtt nevelkedtek volna.
De tőle csak akkor kezdtek húzódozni, amikor a balogh testvérek közül a fiatalabbik mindenfelé beszélte, hogy miféle játékokat játszottak ők gyerekkorukban. Meg azután, hogy rá egy hétre az ő kútjukba is belement a betegség, és ahogy belement, úgy el is vitte a kisebbik baloghot.
Egy évvel később, mikor bevezették a vizet eltűnt. Csak napokkal később találtak rá fenn a romnál a gyerekek, megcsúszhatott a sziklákon és rosszul eshetett.
 
A szóbeszéd még megmaradt egy ideig utána, bár a bizonyítékokat már senki sem kereste.
 
Kutat sokféleképp lehet mérgezni, porral vagy patkánnyal, de mind oly sokszor, megteszi a puszta szó is.
Egy kis cigányozás erre, egy kis kizsákmányoló zsidó nagytőke arra. Egyeseknek megadjuk a kultúraellenességet, másoknak a szebb történelmet, a szorongásaik kiélésének a jogát, vagy a tiszta család mítoszát. A kútmérgező nagy hiányossága, hogy nem tudhatja melyik az az utolsó kút, amelyiket még anélkül mérgezhetne meg, hogy az egész falu kipusztulna –beleértve persze magát is.
 
Ellene két dolgot lehet tenni: lelökni a sziklákról, vagy bevezetni a vezetékes vizet.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény politika kultúra jobbik publicisztika rasszizmus történelemhamisítás


süti beállítások módosítása